2012. június 5., kedd

4. A nem nyelvi kifejezőeszközök a kommunikációban

- Kommunikációnak nevezzük a teljes közlésrendszert. Két alapvető típusa van:

  • verbális kommunikáció: szóban, írásban történő megnyilatkozás
  • nonverbális kommunikáció: a közlésfolyamat nem nyelvi kifejezőeszközeit, a nyelvi közléssel párhuzamosan ható egyéb kifejező emberi megnyilatkozásokat nevezzük így 

- A nem nyelvi kifejezőeszközök jellemzői, funkciói:

  • egy része velünk született, öröklött, más részük szerzett, tanult jelzésekből áll
  • a testbeszéd, a metanyelvi jelzések felerősíthetik, megkérdőjelezhetik, illetve helyettesíthetik a szavakkal kifejezett üzenetet
  • a nem nyelvi jeleket csoportokban, együtt kell értelmeznünk 
  • elárulhatják a beszélő érzelmi állapotát
  • felerősíthetik a szavakkal elmondottakat
  • helyettesíthetik a szavakat
  • megkérdőjelezhetik a szóbeli megnyilatkozás őszinteségét


- A nem nyelvi kifejezőeszközök fajtái:

  •  tekintet: fontos szerepe van a kapcsolatteremtésben -és tartásban; a szem árulja el leginkább az igazi érzéseket
  • arcjáték: általában szóbeli közléssel együtt jelenik meg, az érzelmi állapot kifejezője. Tudatosan használják a politikusok, a színészek. 
  • gesztusok: a fej, a kéz, a kar, a láb önkéntelen vagy tudatos, megegyezésen alapuló mozgásait, jelzéseit soroljuk ide
  • testtartás: jelzi a kapcsolatfelvétel kezdetét, az érzelmi állapotot, az érdeklődést vagy annak hiányát
  • külső megjelenés: külsőnk, ruházatunk, hajviseletünk is közlő értékű
  • térköz: a kommunikációban résztvevők közötti távolság
  • csend: az elhallgatásokkal, a szünetekkel is kifejezhetjük érzéseinket, a témához, a partnerhez való viszonyunkat