2012. június 5., kedd

10. A magyar nyelv helyesírási alapelvei

- a magyar helyesírás: betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző
- az írás: az emberi beszéd rögzítése látható, rajzos jelekkel
- a helyesírás: következetes, a mások által is használt és megértett írásmód
- Magyarországon a helyesírás szabályozása a Magyar Tudományos Akadémia feladata
- helyesírásunk a helyesírási alapelvekre épül: olyan eljárásokra, amelyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk.
- négy alapelvünk:

  • kiejtés elve: a szóelemek írásformáját köznyelvi kiejtésük szerint rögzítjük
  • szóelemzés elve: az egynél több szóelemből álló szóalakok helyesírását szabályozza. A szóelemeket tükröztető írásmód szerint a szóelemeket úgy írjuk le, ahogy külön-külön ejtve hangzanak. 
  • hagyományos írásmód: helyesírásunk meghatározott esetekben a hagyományt követi a mai hangjelölési rendszer, a mai kiejtés, illetve a szóelemzés rovására. A családnevek írásában, valamint a ly-j hang írásában jelenik meg ez az alapelv. 
  • egyszerűsítő írásmód: többjegyű mássalhangzók kettőzésekor és toldalékolás következtében egymás mellé kerülő három azonos mássalhangzó esetében alkalmazzuk ezt az írásmódot. Kivétel: az összetétel szavak határán, a magyar családnevek és idegen tulajdonnevek esetében nem egyszerűsítünk.