2012. június 5., kedd

8. A társadalmi és területi nyelvváltozatok és a norma

- nemzeti nyelv: történelmileg kialakult, tartós emberi közösség közös nyelve
- Az egységes nemzeti nyelv vidékenként, foglalkozási áganként... stb. bizonyos fokú eltéréseket mutat, a nemzeti nyelv rétegződik, különféle változatokban él.
- A nyelv rétegek (nyelvváltozatok) nem különülnek el mereven egymástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak.
- Normatív nyelvváltozatok: 

  • irodalmi főleg (főleg írott)
  • köznyelv (beszélt változat) pl. szleng: az igénytelen köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust nevezzük így
  • regionális köznyelv (köznyelv és a nyelvjárás összefonódása)

- Területi nyelvváltozások, a nyelvjárások: csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző. Hangzókészletükben, szókincsükben és nyelvtani rendszerükben különböznek (nyelvjárásaink: nyugat-dunántúli, kisalföldi, dél-dunántúli, dél-alföldi, Tisza-Körös-vidéki, palóc, észak-keleti, mezőségi, székely, moldvai-csángó)

-társadalmi nyelvváltozatok, a csoportnyelvek: szaknyelvek, hobbinyelvek, rétegnyelvek (életkori nyelvváltozatok: gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv) és az ARGO (tolvajnyelv).