- Nyelvi kommunikáció: a nyelvnek, mint jelrendszernek az emberi érintkezésben való szándékos és kölcsönös felhasználása. A nyelvi kommunikáció valójában választások és döntések sorozata, közlésfolyamata.
- Közlésfolyamat: alapvetően társas tevékenység. Legalább két emberre van szükség : a beszélőre (kódoló-közlő) és a hallgatóra (dekódoló - közlést megértő).
- A kommunikáció során a beszélő -egy csatornán át, a valóság tényeiről, a nyelvi jelrendszer segítségével - üzenetet közöl a hallgatóval.
- A kommunikáció tényezői:
- beszélő (közlő, jeladó) -hallgató (címzett, jelvevő), akik egymással kölcsönhatásban állnak
- a kapcsolattartásnak valamilyen közege, csatornája, amely segítségével az üzenet eljut a beszélőtől a hallgatóig (pl. levegő, telefonvonal, nyomtatott könyv, stb.)
- a megértéshez szükség van a kódra, a mindkét fél által ismert nyelvre (a jeladó kódol: nyelvi formába önti a gondolatait, a jelvevő dekódol- értelmezi a nyelvi jeleket)
- közlemény, üzenet: amit közölni akar a beszélő a hallgatóval; az üzenet valamilyen vonatkozásban mindig a körülöttünk lévő valósághoz kapcsolódik (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség)
- beszédhelyzet
- valóság
- A kommunikáció funkciói:
- alapfunkciók: tájékoztatás, kifejezés, felhívás
- kiegészítő funkciók: kapcsolatteremtő - és fenntartó; magyarázó, értelmező vagy metanyelvi; esztétikai vagy poétikai
