Kárpát-medence a római korban – Pannónia története

Az első városok is a két útvonal mentén épültek: például Emona (ma: Ljubljana), Savaria (ma: Szom­bathely), Scarbantia(ma: Sopron) a Borostyánút mentén. Ké­sőbb a limes kiépülésével katonai táborok, és mellettük városok alakultak ki, a Duna vonalán, pl. Vindobona (ma: Wien), Aquin­cum (ma: Obuda). Aquincum esetében a romok megtekintésekor láthatjuk a katonai és a tőle jól elkülönülő polgárvárost. A védelmi vonalat Marcus Aurelius idején érték az első na­gyobb támadások. A betörő germán törzsekkel hosszú és véres harcokat vívtak a rómaiak szerte a Kárpát-medencében. A győzelem, majd a béke fellendülést hozott, mert növelték az itt állomásozó légiók számát, megerősítették a Limest, s a Duna bal partján is erődöket emeltek. Ilyen erőd romjait láthatjuk ma az Erzsébet híd pesti hídfőjénél. A határ menti germánokat és az Alföld szarmatáit szövetségi rendszerbe illesztve igyekeztek féken tartani. Előrehaladt a városiasodás, kicsiben és egyszerűbb kivitelben Róma épületeit másolva épültek a paloták, amfiteátrumok (Óbuda), mint szerte a birodalomban. A tartomány vezető rétege romanizálódott, s nőtt a betelepülők száma, de a népesség zöme megőrizte eredeti szokásait. A jelentős katonai erő állomásozása növelte a provincia katonai és politikai jelentőségét, s a birodalom belső zavarainak növekedésével az itteni légiók is beleszóltak a küzdelmekbe. Így lett Pannónia helytartójából, Septimius Sevyrusból római császár. A katonákkal a keleti vallások is behatoltak vidékünkre, Ízisz- (Szombathely) és Mithras-szentélyek épültek, s terjedőben volt a kereszténység (Pécs).